Tisztelt Vásárlók, Partnereink!
Sajnos az oldal, határozatlan ideig, betegség miatt zárva van.
Nagyobb tételű, céges érdeklődés esetén kérem hívja: 06 30 2529569 telefonszámot, vagy írjon e-mailt: paplanvasar@gmail.com - ra.
Egyéni vásárlók, kizárólagos forgalmazónk a https://www.homekucko.hu/ oldalon nézelődhetnek.
Szíves megértésüket köszönjük!
Szundi Kft. csapata

Az oldal jelenleg ZÁRVA van!
Kérem próbálkozzon újra egy későbbi időpontban.
Elérhetőségünk

 Szundipaplan az Ön kényelméért!

Ha még több információra van szüksége :

06 30/252-9569

Telefonos elérhetőségünk időnként túlterhelt, de e-mailt is írhat nekünk!

szundipaplan.hu

 Szundi Kft. weboldalát megtalálja ITT.

Közösségi oldalaink: 

Facebook Facebook

Pinterest Pinterest

Twitter Twitter

Szundi Kft.

Szundi Kft:

Paplan, párna, ágynemű és lepedő gyártás.

Vásároljon magyar gyártótól, magyar dolgozókkal készített termékeket!

Hírek
Termékajánló
Blog
2018.02.02 08:35

Adni jó?!

Adni jó?

Szerintem jó, de csak akkor érzem ezt a jó érzést, ha tényleg oda kerül a felajánlás, ahol valóban szükség van rá. Manapság egyre gyakrabban fut bele az ember kérésekbe, hisz szinte mindenhol találkozunk vele. Értem ez alatt a jól kitalált, érzelmekre ható, de gyanúsnak tűnő, és az egyszerűen fogalmazott, elkeseredettség szülte kéréseket is. És ember legyen a talpán, aki igazságot tesz, hogy melyik igaz és melyik nem! Melyiket mondja ki olyan, aki ebben látja az utolsó lehetőséget, és melyik, amelyik csak egy átverés, egy egyszerű pénzszerzési módszer valakinek. 

 Ön hogyan dönti el, hogy melyik az a kérés, amire reagálnia kell? Szembesült már azzal, hogy kár volt és soha, de soha többé nem hagyja magát átverni? 

   Szelektálunk. Persze, hogy szelektálunk, hisz olyan töménytelen mennyiségű kérést senki nem tud teljesíteni, amennyivel találkozik. Nálam már eleve gyanúsnak minősül, amikor csak egy bankszámlaszám van megadva, tehát pénzt kérnek. Ilyenkor azonnal az jut eszembe, hogy vajon tényleg az rendelkezik ezzel a számlaszámmal, aki a képeken van, akinek a nevében kérnek? Persze itt is akad kivétel, de egyre gyakoribb a "gyerek külföldi műtétére és a szülők lakhatásra gyűjtött adomány". Mert a reklámoknál is mi a menő marketing fogás? A kisgyerek és a kölyök állat. Ugye? És ez még fokozható! Fokozni lehet a hatást olyan szavakkal, melyek az érzelmeinkre hatnak. Hát még a képek! Például nem mindegy, hogy merre néz a kisgyerek a képen. Észrevették már? Hisz ha "ránk" néz, szemből látjuk, akkor olyan érzést kelt, mintha konkrétan nekünk mondaná, ami a feliratban szerepel. Tőlünk kér! A lényeg, hogy az érzelmekre legyen hatással! Pszichológia. Manipulálnak bennünket!?                      Nálam minden esetre elsőbbséget élveznek az környezetemben élők. Szívesebben adom annak, aki tudom, hogy örül annak, amit adni tudok. Hasznát veszi, és nem azzal kell szembesülnöm, hogy válogat, ócsárolja, nem egy esetben kidobja, amit adtam. Nem azzal van a probléma, hogy neki nincs rá szüksége, hanem hogy nem adja át olyannak, aki hasznát venné. Soha nem fogom elfelejteni, amikor majdnem megvertek egy ilyen szituációban. Egy nagyobb város aluljárójában történt, de van ennek már 15-20 éve is. Borongós, hideg időben jártam arra kora reggel. Az aluljáró kövén ült egy nő, mellette egy 4-5 év körüli kicsi lány. Nem. Nem az anyja ölében, hanem valami kartonpapíron, szutykosan, fázósan. Csendben, álmosan, beletörődve, miközben az "anya" hangosan és keseregve kéregetett. Na, ott akkor ez engem is szíven ütött. Magamnak készültem reggelit venni, de persze nem ez lett az eredménye. Meleg kifli, felvágott, zacskós kakaó, keksz és néhány alma került a kosaramba. Ideges voltam, bár máig se tudom, hogy miért. Megéreztem talán mi következik? Visszavittem a kis batyut a lejáróba és odaadtam a kislánynak. Talán ő még fel se fogta, hogy mit lát az ölében, én már kaptam is a szidalmakat! Visító hangon (a káromkodás közt néhány értelmes szóval), vérig sértve, mintha legalábbis megtiportam volna a gyereket. Ezt a hangot soha nem fogom elfelejteni. Se a kicsi lány reakcióját. Azt a riadt rándulást és a félelmet a szemében. Mert ugye mit képzelek? Miért nem pénzt adok? Úgyse kell neki! Nem éhezik! Kap enni! Teljesen lefagytam. Én, aki ha kell, elég erőteljesen tudom a véleményemet kommunikálni. Akkor most ezzel "rúgtam egyet a gyerekbe"? Neki ma azért kell majd bűnhődnie, mert én felidegesítettem ezt a "drága jó asszonyt"? Menekülőre fogtam, de a látvány és a hang bennem maradt. Önök jártak már így? Hogyan reagáltak? Talán ez az incidens ültette el bennem egy életre a gyanakvást, és nagyon valószínű, hogy ez nem is fog már elmúlni.

   Hogy honnan jutott mindez most eszembe? Egy postacímke kapcsán. Hónap végén minden papírt, számlát és egyebet el kell, hogy juttassunk a könyvelőnek. Kotorva a papírhalmot elakadtam ennél a papírnál. Akkor ezzel most mit is tegyek? A mi vállal-kozásunk is elég sűrűn kap adománykérő megkereséseket. Általában persze pénzt kérnek. Így elég nagy a választási lehetőségünk, ha adományozni szeretnénk. Beteg kisgyereknek, életmentő műszerre, állatmentő alapítványnak, rehabilitációs helyiség-re, hogy csak néhányat említsek. Ezek a kérések általában egy külön mappában landolnak. Ebből keressük ki később azokat, amit támogatni szándékozunk. Így történt ez a tavalyi évben is. November környékén kaptunk egy levelet. Egy udvarias, egyszerű, őszinte levelet. Nem volt hangzatos, nem használtak benne nagy szavakat, de talán épp az egyszerű tárgyilagossága fogott meg. Egy hölgy írta nekünk az ország keleti csücskéből. Nem ecsetelte a mondanivalóját, egyszerűen és szerényen csak leírta a tényeket. Mi volt a probléma? Az óvodájukban uralkodó állapot. A gyerekeknek nem tudták biztosítani, hogy új és tökéletes állapotú ágyneműben aludhassanak. Se az óvoda, se a szülők anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy lecseréljék végre a kopott, megviselt, foszladozó termékeket. Vajon hány gyermeket szolgálhattak már ki ezek a párnák, takarók és lepedők, hogy ilyen állapotba kerültek? Pedig nem is luxus termékekről beszélünk, csak egy „alap” felszerelésről. Ugye látja Ön is maga előtt? A szülők - mivel reménytelennek tűnt, hogy a problémát önerőből megoldják, a fenntartó pedig ilyenre csak ritkán hajlandó költeni - kértek hát. Megfigyelték már, hogy általában az kér a legnehezebben, akinek nagy szüksége van rá? Legalábbis én így tapasztalom. Nem maguknak, nem pénzt és nem játékot kértek, hanem egyszerű használati cikkeket. Még csak nem is ilyen-olyan extra igényekkel álltak elő. Az én gyerekem kikötötte volna, hogy de legyen ám rajt traktor vagy minimum egy rajzfilm figura! Tökéletesen megfelelt volna számukra még a másod osztályú termék is, vagy amit éppen adni tudunk.  A tulajdonos ügyvezető és párja gondolkodás nélkül rá is bólintott a kérésre. Adtunk hát! Na, nem csak mi! Nem a mienk az egyedüli érdem! Összefogva a helyi anyukákkal nekiláttunk gyűjteni. A mi vállalkozásunk se túl nagy, hisz családi vállalkozás, de ennyit valahogy csak meg tudunk oldani! 

Adomány 2017 decemberLegyártottunk tehát 22 db kispárnát és takarót. Ilyet mint ezek. A szülők pedig összegyűjtöttek még jó néhány tökéletesen használható, tiszta ágyneműhuzatot. Sőt! Akinek nem volt ilyen használható huzata, de mindenképpen segíteni szeretett volna, újat vásárolt üzemünkben! Igen voltak használtak is, de egy ágynemű ami már kiszolgált egy  kisgyereket az is alkalmas még a további használatra! Nem igaz? Mennyi idősek lehettek vajon akkor az ő ágyneműik? Összeállítottuk hát a kis batyukat és postán elküldtük az óvodának.

És tudják mi volt nagyon jó érzés azon kívül, hogy adtunk és segítettünk? A válaszlevelük! Köszönő levelet kaptunk az óvoda vezetőjétől és fényképeket! Bár némi cenzúrával, de íme, a levelük és néhány kép:

Nagyon szépen köszönöm a 22 óvodás gyermek és az alkalmazotti közösség nevében a csodálatos adományokat. Gyermekeink már birtokba is vették a nagyon szép ágynemű garnitúrákat és huzatokat. Csodálatos volt látni azt a sok mosolygós arcú gyereket, ahogy felbontottuk a csomagokat. A képek a délutáni pihenés időszakában készültek. Mindannyiunk nevében kívánok Önöknek és családjuknak Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Erőben, Egészségben. Kívánom, hogy ezt a nagyszerű élményt, örömet, amit a mi gyerekeinknek adtak, élje át még nagyon sok gyermek.  Köszönetünket kérem, továbbítsák az adományozó Anyukáknak is.                      Tisztelettel és köszönettel: Fülöp Lajosné óvodavezető „

 

   Sok örömet és jó egészséget kívánunk ezeknek a kicsiknek, köszönjük a segítséget az anyukáknak, akik mellénk álltak és felajánlották segítségüket!

                                

 

Ez a tapasztalat most nagyon jól esett mindannyiunknak és vallom továbbra is, hogy adni jó!

Gratulálok az adományozóknak!


Webáruház készítés